1. Az irodalomtudomány fogalma, tárgya és összetevői
Az irodalomtudomány az irodalommal foglalkozó tudomány. Az összes irodalom összessége.
Az irodalomtudomány tárgya az irodalom.
Az irodalom szót az ír igéből képezték, a legtöbb nyelvben köze van az íráshoz. Először szóban jelent meg.
Az irodalom a fantázia birodalma, leírja, ami lehetne.
Irodalom – a szépirodalom művészi oldala.
Az irodalomtudomány összetevői: irodalomelmélet, irodalomtörténet, irodalomkritika./Az irodalomtudomány több tudományágat foglal magába; filológiát, azaz a szövegek kiadását, az irodalomelméletet – az alkotás létezésére, szerkezeteire és megjelenésére vonatkozó információkat – , és az irodalomtörténetet, mely feldolgozza a műveket, az irodalmi folyamatokat, az alkotók életét és törekvéseit, valamint az irodalomkritikát, mely a 18-19 században terjedt el és a művek értékelésével foglalkozik. Az utóbbi három az irodalomtudomány összetevői.
2. Irodalomelmélet, irodalomtörténet és irodalomkritika fogalma, tárgya és összefüggései
Irodalomelmélet (esztétika) – irodalomesztétika; a művészetek tanulmányozásával, kérdéseivel foglalkozó tudomány. Az irodalom belső törvényeit, szabályszerűségeit, sajátosságait vizsgálja. Mitől művészi? Mitől szép egy alkotás? Hogyan van ez a mű létrehozva – kérdésekre próbál választ adni. A filozófia gondolkodásából született.
Az irodalomelmélethez kapcsolódó fogalmak:
Műfajelmélet (poétika) – a műfajok létrejöttét, változásait, hanyatlását tanulmányozó művészetelméleti ágazat; a művek lelki tartalom szerinti csoportosításáért felel.
Stilisztika – a nyelvi megformálódás lehetőségeit vizsgálja, a megfogalmazást/a szavak összerakásával hogyan tudunk művészi alkotást létrehozni.
Verstan – a szöveg formáját, a ritmus és a rímek létrehozását vizsgálja/milyen módon tudjuk létrehozni a verseket.
Irodalomtörténet – az irodalom fejlődésének folyamatát vizsgálja. Korok, korszakok, szerzők, művek egymásutániságát. Egy folyamat, melyben egyik kor hat a másikra, s egyik korszak merít a másikból.
Az iroalomtörténet altudományai:
Bibliográfia – a biblion görög szóból ered, a művek időrendbe sorolásáért felel.
Filológia – tudományos módszer írott emléket, kéziratok, szövegek vizsgálatára.
Klasszika filológia – antik (görög és római (latin?)) kéziratokat vizsgál.
Irodalomkritika – az irodalmi művek értékelésével foglalkozik. Eldönti mely művek értékesek, s melyek nem; elemzéseket végez. A 18. sz. végére születik meg és a 19 sz.-ban bontakozik ki. Az irodalomkritika műveléséhez intézményrendszer szükséges. (MTA)
Összefüggésük: Az irodalomelmélet, irodalomtörténet és irodalomkritika az irodalomtudomány összetevői. Egyik következik a másikból. Mind a három nélkülözhetetlen az irodalomtudomány számára. Az irodalomtudomány ágai nélkül nem tudnánk meghatározni az irodalomtudomány kérdéseit.
3. Nemzeti irodalom és világirodalom fogalma és összefüggései
Nemzeti irodalom – egy nemzet nyelvén létrehozott irodalmi alkotások összessége.
Világirodalom – irodalmi válogatások összességei, melyek a világon mindenhol számítanak, olvasottak és elismertek; olyan irodalmi alkotás, melyet a világ olvas, nem vesz el az idő során, felkelti az érdeklődést, és nagynak tartják. Goethe szerint a világirodalom nem az amit a világ ír, hanem az amit a világnak írnak. A kifejezés 1827-ben terjed el.
Nagyon sokan összekeverik a világirodalom és nemzeti irodalom fogalmát, ezért azt mondják, hogy világirodalom a nemzeti irodalmak összessége, viszont ez nem igaz. A világirodalom csakis válogatás lehet a nemzeti irodalomból, viszont egyik következik a másikból, mivel a nemzeti nyelveken írt művek bekerülhetnek a világirodalomba, de csakis akkor, ha azok felkapottak lesznek, érdekeltek, valamint le is fordítják őket más nyelvekre.